Ahány gyerek, annyi személyiség létezik. Ráadásul ezek a kis személyiségek folyamatos formálódásban vannak, amiben neked igencsak nagy szereped van. Ha a fejlődés során egy negatív személyiségjegy állandóvá válik, képes blokkolni a kicsi viselkedését. Ilyen tulajdonság lehet az önbizalomhiány is, ami napjainkban egyre több gyereket érint. Fontos, hogy beszéljünk róla!

A személyiség fejlődése

Már az első hónapokban megteremtődnek a jövőbeli személyiség alapjai. Az önállóság első jeleinek felbukkanására ekkor még kicsit várnunk kell, de talán nem is olyan sokat, mint gondolnánk! Amikor az összefüggéstelen babanyelv egyre inkább értelmes szavakká kezd átalakulni, akkor már sejtheted: itt bizony egy határozott kis személyiség kezd kibontakozni.

A legtöbb gyereknek az első szavai közt van a „nem”, és nem csak azért, mert ez az egyszerű hangsor könnyen megformálható számukra. Amikor ebédeltek, és a gyermek, evés közben nagy lelkesedéssel ismételgeti, hogy „nem-nem”, vagy amikor az öltözés ellen tiltakozik, valójában a világról, és a benne elfoglalt helyéről szerez tapasztalatokat. Minden egyes „nem”-re kap egy válaszreakciót, ezzel is megtanulva, hogy milyen mértékben képes befolyásolni a vele történteket. A „nem” tehát ebben a korban nem csupán egy szimpla válasz: nagyon meghatározó, hogy ilyenkor miként reagálsz gyermekedre.

Az első közösségi élmények

A világ akkor válik igazán izgalmassá, amikor megkezdődik az intézményes nevelés. Az első közösségi élmények kezdetben nagy kihívás elé állíthatják a gyerekeket, hiszen most először kerülhet összeütközésbe a saját akaratuk másokéval. Ezt az időszakot tehát joggal nevezhetjük önismereti szakasznak, hiszen egyszerre kell megtanulniuk, hogy miként tartsák kordában érzelmeiket, ugyanakkor hogyan juttassák érvényre saját akaratukat is. Éppen ezért ilyenkor rendkívül fontos egy stabil, és irányt mutató szülői, valamint pedagógusi jelenlét. Az ő segítségükkel a gyermek személyisége szép lassan új jegyekkel bővül, amik egész életét meghatározzák majd. Beleértve az önbizalmat is – vagy annak hiányát.

Mi utalhat arra, hogy önbizalomhiányos a gyerek?

Talán ez az egyik legfontosabb kérdés, ha a gyermekkori önbizalomról beszélünk. Sokszor a leghétköznapibb szituációkban mutatkozhat meg, ha a gyermek gondokkal küzd. Ilyen lehet például, ha:

• a gyerek egyszerű kérdésekben sem képes döntést hozni (Pl.: Játszóházba, vagy állatkertbe menjünk ma?)
• a közös játék során egyáltalán nem képes vezetni a játék menetét, csak irányított szerepben érzi kényelmesen magát. Játék során folyamatosan várja a felnőtt, vagy a másik gyerek instrukcióit.
• nem szívesen megy új közösségbe.
• a játszótéren, az iskolaudvaron a többiektől távol, de őket figyelve játszik.
• fokozottan ragaszkodik a felnőtt folyamatos visszajelzéséhez a tevékenysége során.

Természetesen ezek önmagukban még nem jelentik azt, hogy a gyermek önbizalomhiányban szenved, de a fentiek együttes jelenléte és a furcsa, zárkózott viselkedés intő jel lehet, hogy jobb, ha erre több figyelmet szentelsz.

Miért fontos, hogy segíts, ha baj van?

Nem csak azért, hogy felnőtt korban egy magabiztos és sikeres ember váljon belőle, aki tisztában van értékeivel és erősségeivel, hanem azért is, mert az önbizalom erősen hat a fejlődés irányára és menetére. Egy önbizalomhiányos gyermek inkább az elkerülést választja a megismerés helyett, így számtalan olyan lehetőségről lemarad, ami hatással lehetne érzelmi és értelmi fejlődésére egyaránt.

Mit tehetsz a gyermekkori önbizalomhiány ellen?

Ahogy erről már korában említést tettünk, az első években, a sorozatos „nem”-ek időszakában, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem erőszakolod rá az akaratod mindenáron gyermekedre. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden az ő akarata szerint kell, hogy alakuljon, csupán annyit, hogy a „nem”-et vedd komolyan. Kérdezd meg például: „Miért nem szeretnéd?”. Ezzel lehetőséget adsz gyermekednek, hogy megvédje véleményét, vagy éppen újraértékelje azt, ha nincs valódi érv döntése mögött.

Az önbizalomhiány persze idősebb korban is kialakulhat. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, ha szülőként nem akarod megoldani helyette a problémás szituációkat. Ha ő fél egy adott helyzettől, (legyen ez például egy versmondás az osztály előtt), akkor ne engedd neki, hogy kibújjon a feladat alól. Üljetek le együtt, és beszélgessetek róla. Kérd meg, hogy fejtse ki, hogy pontosan mi is az, amitől fél, és segíts neki alternatívákat találni megoldásként. Segíthet az is, ha közösen elképzelitek a lehető legrosszabb eshetőséget, ami visszatartja. Ez azért is jó, mert a gyerek megszabadulhat az ismeretlen helyzet okozta bizonytalanságtól, és a kitalált megoldás segíthet neki a szorongás csökkentésében.

A legjobb tanácsunk azonban még mindig a példás szülői magatartás. Ha látja, hogy neked is vannak aggodalmaid, de ezeket képes vagy kezelni, azzal egy irányt adhatsz gyermekednek is saját szorongásai leküzdésében.

Összességében a gyermekkori önbizalomhiány tehát nem csupán egy időszakos rossz magatartásforma. Szülőként tiéd a felelősség, hogy ezt gyermeked előnyére fordítod-e!